Zugló Budapest XIV. kerülete, amely a város középső részén terül el, átmenet képezve a több száz éves ősi belvárosi kerületek, és a külső városrészek között.
Zugló kiváló infrastruktúrával rendelkezik. Itt található az M3-as bevezetője, közel az MO körgyűrű, az M2-es metró és két nagy forgalmú út vezet a belvárosba a Thököly és a Kerepesi utak.
A kerületben számtalan vásárlási lehetőség közül választhatunk: SPAR, Árkád, Sugár, IKEA, ALDI, LIDL, CBA,TESCO áruházak és a Bosnyák téri piac.
Futásra, gyaloglásra, kutya sétáltatásra, és kerékpározásra kiválóan alkalmas a kerületet átszelő Rákos patak part.
A pihenést szolgálja az egész évben nyitva tartó Széchenyi fürdő, Paskál strand és gyógyfürdők, valamint a Fővárosi Állat és Növénykert ,amely a megújuló Városligetben található.
Zugló a pesti oldal legnépesebb kerülete.
Önálló közigazgatási egységként 1935-ben jött létre 67 000 lakossal, területe 18,74 km².
Zuglóról, mint fővárosi kerület kialakításáról 1930-ban határoztak a XVIII. törvénycikk alapján.
A Szugló elnevezést a XIX. század végéig viselte a kerület, melyre a Szugló utca neve emlékeztet.
A középkori múltját tekintve ezen a területen létezett Rákos mezeje, ami olyan erdõs-mocsaras vidék volt, amit nem laktak. Azonban itt rendezték a középkorban az országgyûléseket 1286-tól egészen 1540-ig, ahogy Hunyadi János is itt kapta meg a kormányzói méltóságot 1445-ben. Majd a terület egyre kopárabbá vált, mivel a XVII. században a város építéséhez, fejlesztéséhez innen vágták ki a fákat.
Zugló történetének kezdete az 1842. évre tehetõ, amikor József nádor a területen emeltetett kápolnát elhunyt lánya emlékére. Ez volt a Hermina kápolna, mellyel elkezdõdött Herminamezõ története is. 1843-ban már három nyaralószálló üzemelt Herminamezõn, így hamar ismert nyaraló- és gyógyhelyként tartották számon. Aztán szépen lassan a 19. századra településhellyé is változott, köszönhetõen a város terjeszkedésének és a Városliget kialakításának, melyet a millenniumi ünnepségekre építettek. A városligetnek anno jó legelõje volt, ezért Ökördûlõnek is nevezték. A török megszállást követõen a Városliget fásítását Mária Terézia rendelte el 1751-ben, majd II. József is tett az ügy érdekében.
1850 körül megjelentek az elsõ villák a Hermina út és az Ajtósi-Dürer sor környékén.
Az elkövetkezõ 3-4 évtizedben beépült a Thököly út és az Erzsébet királyné útja is, a század végén pedig a Bosnyák tér is.
Szintén a századforduló környékére datálható a Millenniumi Földalatti Vasút egy szakaszának elkészülte, melyet Európában csak a londoni elõzött meg. A kerület szélén a XX. század körül beindult az iparosodás, a sugárirányú úthálózat pedig egy átgondolt tervezést mutat a mai napig. Ez annak köszönhetõ, hogy a belvárost az agglomerációval összekötõ szakaszban helyezkedik el a kerület.
1890 és 1900 között ugrásszerûen nõtt a kerület népessége, mivel ekkor népesítették be Nagyzugló, Kiszugló és Törökõr térségét, viszont a közmûvesítés lassan haladt, így sokáig hosszú sétákat kellett megtenni az ivóvízért és még az útviszonyok is nehézkesek voltak. Kiszuglón két fõ útvonal alakult ki, az egyik a Thököly út volt, melyen Lóvasút közlekedett a másik pedig a Nagy Lajos király útja. Törökõr nevét egy huzamosabb ideig, a szántón állomásozó török szpáhicsapatról kapta. Ezen a területen aztán még sokáig mûködtek szántók.
Maga a 14. kerület csupán 1935. június 15-én alakult, ugyanis ezt megelõzõen a 6., 7., és 10. kerülethez tartozott. A Zugló név pedig 1950-ben vált hivatalossá, ahogy a többi kerület történelmében is mérvadó volt a Nagy-Budapest létrejötte. Majd a kertvárosias jelleget felváltotta a rohamos lakásépítések közepette kialakuló lakótelepi arculat, melyek közül a legnagyobb lakótelepe a Füredi utcai.
A kettes metrónak az Örs vezér terétől a Deák térig tartó szakasza 1970-re készült el, ezt megelőzően a Fővárosi Tanács arra a döntésre jutott, hogy a keleti végállomás mellett koncentrált lakásépítésre van szükség a kialakuló kedvező közlekedés-földrajzi helyzet kihasználása céljából. A városvezetés döntése értelmében a jórészt lepusztult kertvárosias telep, Rákosfalva területe bizonyult erre a legalkalmasabbnak, a telepet 1966-ban kezdték elbontani, a szanálás előtt felmérték a bontásra ítélt 1500 lakás állapotát, ezek 15%-a jó állapotúnak, 32%-a még megfelelőnek, 55%-a bontandónak bizonyult, az összes lakás 40%-a állami tulajdonban volt, így jelentős értékek nem pusztultak el és a magántulajdont sem sértette jelentősen a rendezési terv. Rákosfalvából csak a kis katolikus templomot és a Kós Károly Gimnázium (korábban elemi iskola) épületét hagyták meg. 1966-ban 13 000 lakás megépítését irányozták elő jelentős szolgáltató létesítményekkel együtt.
A panelépületek összeállítását 1967-ben kezdték meg a dán Larsen-Nielsen cég nagypaneles technológiája alapján (a lakótelep épületeit a köznyelv ezért dán panelnek is nevezi). 3 ütemben tervezték felépíteni, az 1. ütem keretében a Füredi út-Rákospatak-Fogarasi út-Zsálya utca-Vezér utca közötti területet, másodikként a Füredi út-Örs vezér tere-Kerepesi út-Szentmihályi út-Gvadányi utca által közrezárt területet, a 3. ütem a Nagy Lajos király útjának északkeleti oldalát érintette volna az Örs vezér terétől az Egressy térig, azonban ez a része nem épült meg. 1967 és 1978 között felépült 12 422 lakás, ebből 777 öröklakás, 4894 szövetkezeti, 6751 tanácsi lakás volt a megépülte után. 1966 és 1970 között átlagosan 1913 lakás épült évente.
